Közvetlen, direkt demokrácia rendszerét csak arra érett társadalom tud létrehozni. Önjáró társadalom felelősségvállalást és magas etikai nívót feltételez az egyénektől.
A mai magyar társadalom jelenleg érettlen arra, hogy jobb rendszert hozzon létre.
Érzi mindenki, hogy beteges a rendszer amiben élni kényszerül, az emberek mégse tudják magukat gyökeres változtatásra elszánni.
Elégedettlenek és folyton felelősöket keresnek mindenfelé. Mutogatnak jobbra, balra, előre, hátra, le és fel, de mindig kifelé. Tehetetlennek érzik magukat és ettől még indulatosak is. Majdnem minden döntésüket érzelmi motivációból hozzák. Nem tudnak kivülállóként tekinteni az életükre, a társadalomra.
A legkreatívabb ötletük az, hogy a társadalmi közszereplőket csereberélik, attól függően, hogy mennyire elégedetlenek velük. Már pedig mindig elégedettlenek, mert a jelen rendszer sajátosságából fakad, hogy nem lehet mindenkinek jó. Vannak akiknek mindig a jó jut, vannak akiknek soha. Jönnek az új közszereplők, s kis idő múlva észervesszük, hogy ugyanazt a mókuskereket tekerik ők is.
A ganéban forogva pedig nem lehet letakarítani magunkról a trutyit. Ahhoz ki kell lépni belőle.
Az érzelmi alapon, indulatból és türelmetlenségből hozott döntések zavarosak, mert nem a lényegi kérdéssel foglalkoznak. A feladatokat nem szeretni vagy utálni kell, hanem problémamegoldó gondokodással feltárni és lépésről lépésre megoldani.
Ehhez azonban higgadt, tárgyilagos gondolkodás szükséges.
Ahogyan egy építkezésnél nem lehet technológiai lépéseket kihagyni vagy sürgetni, úgy egy új társadalmi rendszer felépítésénél sem lehet rögtön a végénél kezdeni, mert az megalapozatlan üres légvár lenne.
Szóval amíg a becsületkasszából kilopják a dolog árát, addig ne akarjon senki csodát művelni.
Ha közvetlen demokráciát szeretnénk, akkor kezdje mindenki saját magát megvizsgálni, lehetőleg elfogultság nélkül. Eléggé becsületes-e, eléggé felelős gondolkodású-e?
Előbb a tükör, aztán az üveggömb.
